A történet:

A zsidó családok több száz évvel ezelőtt jelentek meg Magyarországon. Letelepedésüket őrzik a levéltári anyagok, a históriát tárgyaló irodalom.

Az osztrák tartományokból kiüldözött, a keleti államokból elvándorlók tömegei érkeztek a békés Magyarországra, hogy új életet kezdjenek, beilleszkedve a politikai -jogi-gazdasági kultúrába, Várpalotán 1500-as évek előtt is éltek zsidó családok, erre utal Dr. Singer Abrahám könyvében. Egy responsum kapcsán megoldandó kérdés lett a település zsidó elnevezése, hogy a települést azonosítani lehessen: A név: "Az a hely, ahol ősidőkben szenet ástak".

A Zichy-uradalomban 100 fölött van a számuk, gazdag, kiegyensúlyozott kapcsolatuk a palotai földesurakkal. A megbízható palotai lakossággal az évente megkötött Uradalmi Szerződés biztosította a kölcsönös jóindulatot, segítséget, a megértő támogatást. A bevándorló családok jó asszimilálódó képességükkel, munkájukkal, szolgálatukkal, megbízhatóságukkal, a törvény tiszteletével megbecsülést szereztek.

A Veszprém Megyei Levéltárban a Zichy szerződések több pontja a palotai zsidó kereskedők, vendéglősök, a pálinka és sör főzésével foglalkozó családok jogi helyzetét és kötelességeit foglalja össze, e tevékenységük egyben megélhetési forrásuk. ii

Az első népszámlálás (1784-1787) adatai alapján Zichy István és Zichy Miklós grófok uradalmában 650 ház, 889 család, 3971 lakós, 122 idegen, 720 férfi, 1962 nő, 5 pap, 135 nemes. 4 tisztviselő, 216 polgár, 58 paraszt, 530 zsellér, 80 egyéb személy élt. iii

A dunántúli kerületekben 1840 előtt 42.244 zsidó volt, 1869-ben 201.431 lakosból 12.037, az l870-es népszámlálás adatai szerint a Veszprémi járásban 72.468 lakos 4.151 zsidó polgár van. iv

A Zichyiek birtokán 5.636 lakos, 615 vallja magát zsidónak. (Öskün 12, Berhidán 67 zsidó él). Várpalota l885-ben zsidó anyakönyvi kerülete Veszprém Vármegyének, hozzá tartozik Bakonycsernye, Csetény, Berhida, Anyakönyvvezető rabbi Singer Péter 1847-1878 között, dr. Singer Ábrahám 1873-1914. v

A szabadságharcban fegyverrel, népfelkelőként szolgáltak a hazát Az otthon maradottak - az iparosok - dolgoztak a honvédek számára: a palotai iparosok leszállították a honvédség ruhabizottmányának 7977 db 6/8 széles halina és 2677 db 3/8 széles szürke halinát Összesen 106.543 ezüstpénz fizetségért. Az összeget a leszállítás után Aradon fizették ki 1849. július 23-án. vi

A levéltári kutatások, a megtalált Céh-szerződések igazolják a zsidó családok, iparosok részvételét a város életében. Az ipart űző családok a Csizmadia, Cipész, Fazekas, Ács, Szabó Céhek megbecsült tagjai. vii

1878. december 1l-én a Földművelés-Ipar és Kereskedelemügyi Királyi Minisztérium által elfogadott Várpalota vidékű magyar és német szabó vegyesen egyesült Ipartestület Alapszabálya 27 paragrafusban foglalja össze a kötelességeket. A szerződést aláírta Steiner Farkas, Glancz Móritz, Grün Lipót, Weisz Móricz, Kohn Adolf, Stein Mátyás, Keller Sándor, Stein Salamon, a többi nem olvasható. viii

A Társulatban, az Iparos Céhekben minden iparos részt vehetett, aki a szerződést aláírva vállalja, hogy munkájával, viselkedésével méltó a tagságra és önállóan gyakorolja a szakmáját Az iparosok találkozóhelyét az Iparos Olvasókört anyagilag támogatják, rendezvényein részt vesznek. ix

A várpalotai zsidó hitközség mindig kész volt az újra, a hagyományok őrzése mellett az új irányzatokat is be tudták fogadni és elfogadtatni. Kohn Adolf hitközség érdemes elnöke ajánlotta a magyar nyelv használatát a hit-községi jegyzőkönyvbe, levelezésüket is magyar nyelven írják. A javaslatot elfogadta az Elöljáróság 1883-tól a német nyelvű hódolatnak egyszeriben vége szakadt. x

A hivatalos elfogadtatás előtt is több alkalommal magyarul szólaltak meg a zsinagógában. A rabbi magyar nyelven elmondott beszédeit lakóhely polgárságának vezetői tisztviselői az egyszerű, nem zsidó vallású lakók is szívesen hallgatták. 1876-ban ( a haza nagy fiát (Deák Ferenc) gyászolta az ország. A palotai zsinagógában elmondott beszéde elhangzása után ezt írta a korabeli hetilap: "kinyíltak a szívek, erősödött a hazafias érzés... A Mózes vallás hirdetője az elhunyt nagy keresztény hazafi munkáját méltatta. Legyen áldott emléke. A gyászünnepség résztvevői emelkedett hangulatban hagyták el Jehova szentélyét." xi

Az imaházat elhagyó gyászolóktól az új hitközségi elnök, a fiatal Bemstein Adolf vett búcsút. Hűségüket bizonyítja a városi elöljáróság levele, melyet a hitközség vezetőinek kérésére adtak ki:

"..levelüket arról, hogy a megkeresett zsidó közösség városunk ártalmára és kárára nincsen, sőt annyiban hasznára, hogy több szűkölködő lakós társainak tsak többrendbeli szükségletüket pótolhassák,... Tulajdon birtokaiktól még rendes adójukat is lefizetik, ... semmi kárára városunknak nintsenek. Költ Palotán, április hónapban. 1831” xii

A Zichy uradalom ura engedélyezte jogánál fogva a határba érkezők letelepedését. Ez a jog az Elöljáróság joga lett, majd elismerve a palotai zsidóság munkáját, hűségét az Elöljáróság átruházta a letelepedni szándékozó idegen származású zsidók véleményezését a Hitközség vezetőire 1862-től. Ezzel az intézkedéssel elismerést szereztek, egyben az érkező zsidó vallású emberekért is felelősséget vállaltak.

Maradási szándékukat bizonyítja a zsidó imaház, a Zsinagóga felépítése. A ma is álló klasszicista épület külső mérete 14,71x29,90 m. Főpárkánya 13,30 m-rel emelkedik ki a mai terepszint fölé. Ez a szokatlan méret bizonyítja, hogy nemcsak anyagilag, gazdaságilag volt erős, jelentős tényező a zsidóság Palotán, de társadalmilag is elfogadottak. xiii

A palotai zsidóság nagy ünnepe 1880. október 27-én volt Mózes törvényeinek ünnepén Singer Ábra-hám rabbi úr, egy igen értékes és díszes Tóra (törvény tekercs) ajándékozásával lepte meg a palotai híveket. E napon délután 5 órakor történt az átadás ünnepélyes szertartás mellett, majd a Tórát a Frigyszekrénybe helyezték el. Ünnepélyes hangú beszédében Singer Ábrahám a zsidógyűlöletről beszélt. Többek között azt mondta: "...legkevésbé nekünk magyar zsidóknak van okunk félni, kik Őfelsége a dicső teljes magyar király védelme alatt a leglojálisabb, legtoleránsabb népek között az itt tartózkodó vad gyűlöletben élünk... Magyarország kedves hazánkban... bár szidalmaznak, gyanúsítanak, rágalmaznak minket... Izraél áldj és szeress..."

Az ifjúság azon a napon este fáklyás felvonulással a Hitközség elnökének lakása elé vonult és Kohn Adolf vezetésével Goldschmidt Mór irányításával a kb. 6-700 fős csoport Singer Abrahám házához ment, ahol a zsidóság a felnőttek és ifjak nevében. Bemstein Sámuel köszönte meg az ajándékot. A rabbi válaszában a békességről, a megbékélésről beszélt. xiv

A városra jellemző volt a katolikusok; a reformátusok, és a zsidók kiegyensúlyozott aránya, a vallási türelem. A tervek már 1827-ben megvoltak, a tervi felírás valószínűleg csak az építőmestert jelzi. "Sebastian Strakovits Maurermeister Veszprém 18/11 1840."

A viszonylag nagy létszámú, s gazdasásilag is megerősödött zsidó közösség már igen korán, 1826-ban elhatározza a templom építését. Majd 8 éven át folyik a gyűjtés az építkezés költségeire, a munkát csak 1834-ben kezdik el. Az adakozók között ott van a birtokos grófi család két tagja Zichy István és Miklós. Ők biztosítják a telket is a zsinagóga számára a város közepén, és jelentős adományokat tesznek a legvagyonosabb Magyar zsidó családok, amelyek akkor már részben a bécsi pénzarisztokrácia tagjai, így a Rothschild bárók, Eskeles és Lammel családok.

A templom felszentelésére 1840. szeptember 11-én került sor. A felavató beszédet Schwab Löw budai rabbi tartotta, az ünnepségen részt vettek a Zichy grófok, s a város keresztény polgárai is.

A zsinagóga változatlan formában állt egészen a második világháború végéig, amikor egy bombatámadás súlyos károkat okozott benne, s a környező épületekben egyaránt. A tetőszerkezet leégett, a boltozatok részben beszakadtak, de a felmenő falak architektúrája a károk ellenére hitelesen rekonstruálható maradt.

A háború után a zsidó hitközség felszámolódott Várpalotán, ezért az épületnek új funkciót kellett adni, Sorsa sokáig nem dőlt el, 1950-ben Még romokban állt, felmerült lebontásának gondolata is, a falak azonban oly szilárdnak bizonyultak, hogy a város vezetősége a bontás helyett a. Helyreállítás mellett döntött s a vájáriskola ebédlőjét helyezte el az épületben.

A helyreállítás a szocreál klasszicizálás jegyében történt, ennek formai nyomait a belső kialakításban láthatjuk leginkább. A csehsüveg boltozatokat nem állították helyre, helyükre sík lefedés került. Az északi oldalon az épületet színpaddal bővítették, nyugaton pedig átjárót építettek, mely az iskolához kapcsolata az épületet. Az oktatás megszüntetése után kulturális funkciót kapott az épület, karzatán kiállító terem, földszintjén hangversenyterem helyezkedik el.

A korai zsinagógáink egyikét a belső, majd a külső helyreállítás méltóan mutathatja be a helyi és az idelátogató közönségnek.

A külsőkben a terv szerinti kiírás alapján készülnek a munkák. A tervek szerint nagy gondot kellett fordítani a homlokzati kő, műkő és vakolatjavító munkára. A kőfelületek tisztítása a héber felirat visszaállítása és csak javaslat volt a tervben, mint restaurátori feladat. (Sajnos a héber szöveg helyreállítására nem került sor, és magyar nyelven sem emlékeznek meg róla. A II. világháború után készült fényképeken még látható a felirat, és a 20 század elején készült egyik képeslapon is feltűnik, bár nem olvasható.) A felirat a következő volt: 

"Akkor hallgass szolgádnak és Izraél népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak e házban." 1Kir. 8,30. In: Magyarországi zsinagógák, Műszaki könyvkiadó, Budapest 1989. 

Az archív felvételek szerint a felirat a főhomlokzati középrizalit párkányának frízében helyezkedett el.

(Műleírás a zsinagóga, ma Nagy Gyula galéria homlokzat-felújítási tervéhez)

Az épület jellege:

A város központi terén álló klasszicista épület, mely mind zárt építészeti tömegével, mind főhomlokzatának nagyvonalú, összefogott architektúrájával urbanisztikailag hangsúlyos eleme a város képének. Ezt a szerepét, melyet a város korábbi ábrázolásainak tanúsága szerint felépülése óta betöltött, az épület ma sem vesztette el. Azt a klasszicista építészeti hagyományt pedig, amelyet a zsinagóga leegyszerűsített tagozataival, részletformáival képvisel, tovább folytatták a városnak azok az épületei, amelyek az 1950-es években keletkeztek, s ma a városközpont építészetének meghatározó elemei,

Építészeti leírása:

Az eredetileg téglány alaprajzú épületet ma északon földszintes toldalék bővíti, nyugaton pedig átjáró kapcsolja a szomszéd épülethez.

Az északi főhomlokzat enyhe kiülésű rízalitját háromszögű timpanon koronázza, s négy háromnegyed-oszlop által alkotott poríikusz emeli ki. Az oszlopok finoman faragott ión fejezetei, melyek az épület architektúrájának egyedüli gazdagabban kialakított részletei, girlandjaikkal copf jellegzetességet adnak a homlokzatnak. A portikusz mögött mind a földszinten, mind az emeleten három-három félköríves nyílás jelenik meg, melyeket vállmagasságban elhelyezett egyszerű fejezettel ellátott, az emeleten faltükrökkel gazdagított lizénás architektúra kerettel. A portikuszt egyszerű háromtagú választópárkány zárja le, fölötte dísztelen attikafal emelkedik, s est koronázza a főpárkány, mely a főhomlokzatot a -timpanonnal azonos fogazatos kialakítású, míg a többi homlokzaton egyszerű tagolású.

A keleti és a nyugati oldalhomlokzat lényegében azonos képet mutat, földszinti falfelületükön minden tagolás hiányzik, a nyílások egyszerű keretelésüek. A földszint felett övpárkány vonul végig, melyen a négy-négy félköríves, kváderkeretes ablakot elválasztó egyszerű lábazattal és fejezettel ellátott lizénák ülnek. Az épület sarkain a lizénák jóval szélesebbek, mint az ablakok között. A kettős párkánymegoldás az oldalhomlokzatokon is megismétlődik, itt a választópárkány a lizénák fejezeteit köti össze.

A hátsó, déli homlokzat félköríves ablaka nagyobb méretű az oldalhomlokzatok hasonló kialakítású ablakainál. Ezt a homlokzatot a sarkokon rendkívül széles lizénák tagolják, melyek a földszintes toldaléképületen is végigfutó választópárkányon ülnek. A kettős zárópárkány itt is az oldalhomlokzatokéval azonos kialakítású. 

Az épület eredeti belső teréről, berendezésérő1 az eddig áttekintett forrásanyag nem tájékoztat. A jelenlegi állapot az ötvenes években lezajlott átépítés során keletkezett. Ekkor az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre a kapubejáratot, a karzatot, s a hozzá vezető lépcsőt, valamint a félpilléres faltagolást. Az eredeti négy csehsüveg boltozat helyett, mely a háborúban erősen megsérült, sík mennyezetet építettek. Valószínűleg csak ennek az átépítésnek a során keletkeztek a ma látható félköríves lezárású mélyített falfülkék.

Épületünk a korai zsinagógák, közé tartozik, melyeknek építészetére sokkal inkább jellemző a helyi stílustendenciák továbbvitele, mint a XIX, század második felében épülőkre, melyek már egy sajátos, egész közép-kelet Európára jellemző, keleties, romantikus elemekre épülő historizmus jegyében keletkeztek. E korai épületek közé tartozik a kismartoni, a nagykanizsai, a lovasberényi zsinagóga, ugyanebben az időben épült a balassagyarmati templom is. Legközelebbi analógiaként Landherr András két zsinagógáját említhetjük, a hunfalvait, és az óbudait, ezek azonban mintegy húsz évvel korábban épültek,

Az óbudai zsinagógával épületünk szerkezetében, alaprajzi, és architektúrális megoldásaiban nagyon szoros rokonságot mutat, elválasztja azonban a két épületet az, hogy míg az óbudai zsinagógát a stílusnak egy klasszikusabb és plasztikusabb formálása nyilatkozik meg, addig Várpalotán a romantika kubusos tendenciájára jellemző síkszerűbb falkezelést, leegyszerűsített formai elemeket figyelhetünk meg, mely a késői klasszicista építészete - és különösen templomépítészetre - Magyarországon általánosan is jellemző.

Érdemes néhány szót idéznünk az épület értékeléséből. A magyarországi klasszicista építészet legteljesebb feldolgozása szerint: "a várpalotai zsinagóga, ... szinte szabadon álló pilléreken nyugvó oromzatos homlokzatával, oldalhomlokzatának pillérközelben elhelyezett félkörívű ablakaival a finomabb alkotások közé tartozik" Zádor-Rados, A klasszicista építészet Magyarországon Budapest, 1943.

A budapesti zsinagógák feldolgozóinak véleménye szerint pedig: "Teljesen az óbudai templom hatása alatt 1835-40 közt épült a ma romokban heverő várpalotai templom, amelynek jón oszloprendű előcsarnoka és négy csehsüveg boltozatos mezőre osztott fedése művészi szempontból jelentékeny teljesítmény volt." Grünwald-Naményi budapesti zsinagógák. In: Katona József, 90 éves a Dohány utcai templom. Budapest, 1949.

A nagyméretű Zsinagóga korábban a gazdag mezőváros központjában állt, a zárt-sorú beépítésű polgárházak között (ez is a jó kapcsolatot igazolja). A férfiak és nők elkülönített bejárata a körös oszlopsorokból nyílott. A kisméretű előcsarnok 13,72 m2, a belső tér 12,71x19,10 m. A klasszicista épület főhomlokzatának egyik középrizalitján felnyúló ión fejezetű oszlopok két szintet fognak össze, ez adja az épület nagyvonalú jellegét. Az oldalhomlokzaton a földszinten négy félköríves ablak van. Falai olyan vastagok, erősek, hogy a II. világháború vihara, a két nagy bombázás, az ágyuk döreje sem tudta ledönteni. Az 1950-es évek rendezési tervében le akarták rombolni, de az erős falazatot technikai erővel sem tudták ledönteni. xv

Jelenleg a kultúra, a művészet háza - eredeti feladatát a Hitközség megszűnése miatt nem tudja teljesíteni.

Összefoglalva: Várpalotán a Zichy grófok türelmesek voltak vallási tekintetben. Ennek következtében a Városban a különböző vallások követői problémamentesen élhettek egymás mellett. A zsidóság számának és jelentőségének növekedésével együtt felmerült egy zsinagóga építésének szükségessége. A város földbirtokosai az építkezést támogatták, központi helyen biztosítottak helyet és anyagiakat is biztosítottak az építkezéshez. A közelebb és távolabb élő zsidóság anyagilag támogatta a zsinagóga építését.

A békés gazdasági és mindennapi együttélés valamint az asszimiláció hatással volt nem csak a mindennapi életre de a vallásos életre is. Bizonyosan ezt tükrözi a zsinagóga felirata is. Salamon templomszentelési imájából vett idézetben a szolga a helyi "uralkodót" jelenti, így együtt szerepel a birtok urára vonatkozó áldáskérés a község zsidóságára vonatkozó áldáskéréssel.

A Várpalotai főtér a zsinagógával, egy 1912-ből származó képeslapon . xvi

A zsinagóga a II. világháború pusztításai után xvii  

A Nagy Gyula Galéria

Kiállítás a Nagy Gyula Galériában. A karzaton a szoborgyűjtemény

i Az felhasznált adatok és dokumentumok a várpalotai Krúdy Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében megtalálhatók, Lencsési György gyűjtéséből származnak, illetve a helyi építési hatóságok dokumentumainak másolatai. A segítségért köszönetemet fejezem ki Varga Zsoltné könyvtárosnak.
ii Zichy szerződések I. sz. 1711/4- 1 m Veszprém Megyei Levéltár
iii Első népszámlálás adatai 1784-87 Eötvös Könyvtár Veszprém
iv Népszámlálás adatai Veszprém megyében 1870. Eötvös Könyvtár Veszprém

v Magyar Zsidó Hitközségek Eötvös Könyvtár Veszprém
vi Várpalotai adatok 1849. I. sz. 693227, 7 dob. Múzeum Veszprém
vii Várpalotai Céhek 7 dob. 59 csomó
viii Ipartestületi Alapszabály 1878. K.szekció B. M. anyag Országos Levéltár Budapest
ix Iparos Olvasókör alapszabálya 1878. K. szekció BM anyag Országos Levéltár Budapest
x Veszprémi Független Hírlap 1883. Eötvös Könyvtár Veszprém
xi Veszprém c. hetilap 1876. Eötvös Könyvtár Veszprém
xii Singer Ábrahám: A várpalotai hitközség története Krúdy könyvtár Várpalota
xiii Zsinagógák Magyarországon Krúdy Könyvtár Várpalota
xiv Veszprém c. hetilap 1876. Eötvös Könyvtár Veszprém
xv Ellentétben a hivatalos dokumentumokban megjelentekkel kapcsolatban ld. Fentebb. Csáky Iván nyugdíjas visszaemlékezése Várpalota
xvi www.varpalota.lap.hu
xvii Forrás: Krúdy Könyvtár Várpalota, Helytörténeti gyűjtemény

Forrás:
Simon Zsolt
Művelődéstörténet szak, 2. évfolyam, 2007.
http://www.or-zse.hu/resp/simonzsolt/simonzsolt-varpalotai2007.htm